J�zsef Attila:
V�g�l

Kaz�nt s�roltam; v�gtam sarjat;
elny�ltam rothadt szalmazs�kon;
b�r� el�t�lt; h�lye cs�folt;
pinc�b�l t�dult ragyog�som.
Cs�koltam l�nyt, aki dalolva
ropog�s cip�t s�t�tt m�snak.
Ruh�t kaptam �s k�nyvet adtam
a parasztnak �s a munk�snak.
Egy j�m�d� l�nyt szerettem,
oszt�lya elragadta t�lem.
K�t naponk�nt csak egyszer ettem
�s gyomorbajos lett bel�lem.
�reztem, forg�, gyullad�sos
gyomor a vil�g is �s ny�lk�s,
gyomorbeteg szerelm�nk, elm�nk
s a h�bor� csak v�res h�ny�s.
S mert savanyk�s cs�nd t�lti sz�nkat,
sz�vembe r�gtam, ord�tson m�r!
Hogyan is hagyna dolgos elm�m
feldtet�, de b�rdalokn�l.
K�n�ltak p�nzt nagy sok bossz�m�rt,
pap mondta: Fiam, sz�llj az �rhoz!
S tudtam, ki �res k�zzel t�r meg,
balt�t, kap�t meg k�veket hoz.
Villog� sz�v�, gy�zni b�r�
vagyok, kinek kell legyen kedve
igazat tenni, p�rtot �llni,
�m, e szigor� eml�kekre.
De eml�khez mi k�z�m n�kem?
Rongy ceruz�mat ink�bb leteszem
s k�sz�r�l�m a kasza �lit,
mert f�ld�nk�n az id� �rik,
zajtalanul �s f�lelmesen.

1926 nyara-1930