J�zsef Attila:
Nagyon f�j

Kiv�l-bel�l
leselked� hal�l el�l
(mint lukba megriadt eg�rke)

am�g hev�lsz,
az asszonyhoz ugy menek�lsz,
hogy �vjon karja, �le, t�rde.

Nemcsak a l�gy,
meleg �l csal, nemcsak a v�gy,
de odataszit a musz�j is -

ez�rt �lel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem feh�r�l a sz�j is.

Kett�s teher
s kett�s kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s p�rra nem tal�lhat,

oly hontalan,
mint amilyen gy�moltalan
a sz�ks�g�t v�gz� vad�llat.

Nincsen egy�b
mened�k�nk; a k�s hegy�t
b�r any�dnak szegezd, te b�tor!

�s l�sd, akadt
n�, ki �rti e szavakat,
de m�gis ell�k�tt mag�t�l.

Nincsen helyem
�gy, �l�k k�zt. Z�g a fejem,
gondom s f�jdalmam kicifr�zva;

mint a gyerek
kez�ben a cs�rg� csereg,
ha mag�ra hagyottan r�zza.

Mit kellene
tenni �rte �s ellene?
Nem sz�gyenlem, ha kital�lom,

hisz kitaszit
a vil�g �gy is olyat, akit
k�b�t a nap, rettent az �lom.

A kultura
ugy hull le r�lam, mint ruha
m�sr�l a boldog szerelemben -

de az hol �ll,
hogy n�zze, mint dob�l hal�l
s m�g egyed�l kelljen szenvednem?

A csecsem�
is szenvedi, ha sz�l a n�.
P�ros k�nt enyh�thet al�zat.

De �nnekem
p�nzt hoz f�jdalmas �nekem
s hozz�m szeg�dik a gyal�zat.

Seg�tsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, � ahol j�r.

�rtatlanok,
csizm�k alatt sikongjatok
�s mondj�tok neki: Nagyon f�j.

Ti h� ebek,
ker�k al� ker�ljetek
s ugass�tok neki: Nagyon f�j.

N�k, terhetek
visel�k, elvet�ljetek
�s sirj�tok neki: Nagyon f�j.

�p emberek,
bukjatok, �sszet�rjetek
s motyogj�tok neki: Nagyon f�j.

Ti f�rfiak,
egym�st megt�pve n� miatt,
ne hallgass�tok el: Nagyon f�j.

Lovak, bik�k,
kiket, hogy h�zzatok ig�t,
her�lnek, rijj�tok: Nagyon f�j.

N�ma halak,
horgot kapjatok j�g alatt
�s t�togjatok r�: Nagyon f�j.

Elevenek,
minden, mi k�nt�l megremeg,
�gjen, hol laktok, kert, vadon t�j -

s �gya k�r�l,
�szk�sen, ha elszender�l,
vakogjatok velem: Nagyon f�j.

Hallja, mig �l.
Azt tagadta meg, amit �r.
Elvonta puszta k�nye v�gett

kiv�l-bel�l
menek�l� �l� el�l
a legutols� mened�ket.

1936. okt�ber-november