Radn�ti Mikl�s:
A f�lelmetes angyal

A f�lelmetes angyal ma l�thatatlan
�s hallgat bennem, nem sikolt.
De nesz hallatszik, felfigyelsz,
csak annyi, mintha sz�cske pattan,
sz�tn�zel s nem tudod ki volt.
� az. Csak �jra �vatos ma. K�sz�l.
V�dj meg, hiszen szeretsz. Szeress vit�z�l.
Ha v�lem vagy lapul, de b�tor
mihelyt magamra hagysz. Kik�l a l�lek
alj�b�l �s sikongva v�dol.
Az �r�let. �gy munk�l bennem, mint a m�reg
s csak n�ha alszik. Bennem �l,
de rajtam k�v�l is. Mikor feh�r
a holdas �j, suhog� saruban
fut a r�ten s any�m s�rj�ban is motoz.
�rdemes volt-e? - k�rdi t�le folyton
s felveri. Suttog neki, l�z�tva fojt�n:
megsz�lted �s belehalt�l!
R�mn�z n�ha s el�re let�pi a napt�r
sorjukra v�r� lapjait.
M�r t�le f�gg �r�kre
meddig s hova. Szava
mint v�zbe k�, hullott szivembe
tegnap �jszaka
gy�r�zve, lengve �s p�r�gve.
Nyugodni k�sz�l�dtem �ppen,
te m�r aludt�l. Meztelen
�lltam, mikor megj�tt az �jben
s vit�zni kezdett halkan itt velem.
Valami furcsa illat sz�llt s hideg
lehellet �rt f�l�n. "Vetkezz tov�bb! -
�gy b�ztatott, - ne v�djen b�r sem,
nyers h�s vagy �gyis �s puc�r ideg.
Ny�zd meg magad, hiszen bolond,
ki b�r�vel, mint b�rt�n�vel henceg.
Csak l�tszat rajtad az, no itt a k�s,
nem f�j, egy pillanat csup�n, egy szisszen�s!"

S az asztalon fel�bredt s villogott a k�s.

1943. augusztus 4.